Blog

1. Nap: Drámai kezdés…

Budapest-Bamako 2010 - (2010.01.15.)

Elstartoltunk kora reggel, már az első pontnál bajok voltak, mert 2-3X rossz helyre mentünk :-)
Az 1. és 2. pont között megcsúszott a kanyarban az autó keresztben csúszott, mellettünk egy kőfal a másik oldalon pedig házak voltak.

Zsuzsi szerencsére jól reagált és 2-3 oda vissza csúszka után egyenesbe tette az autót. A magyarországi szakaszt egész jól teljesítettünk. Akkor jött a bibi mikor átléptünk Szlovéniába ugyanis kiderült, hogy csak magyarországi térkép van a GPS-en. Tanakodtunk mit is csináljunk egy benzinkúton megálltunk. A jobb hátsó ablak matricázását kivagdossuk, mert a kanyart nem láttuk be jól, nagyon pöpec lett. Mikor megláttunk más csapatokat száguldozni a kút mellett beugrottam a kocsiba és kiabáltam a CB-rádióba, hogy segítsenek, álljanak meg. Nem álltak meg… Úgyhogy elindultunk vakon a semmibe.

Mikor újra találkoztunk csapatokkal rájuk tapadunk és megpróbáltuk elmagyarázni, hogy a GPS nem jó és őket fogjuk követni, nem nagyon örültek neki … a következő csapat, a szlovénok nagyon jófejek voltak :-) Először kiröhögtek utána mondták, hogy persze kövessük őket. Elvittek egy 10pontos feladatra, amit biztos soha az életbe nem találtunk volna meg. Aztán rájöttünk, hogy mégis van GPS a kocsiban is. Beütöttük: Mantova központ és elindultunk.

Nagyon hosszú volt az út… úgy kb 400 km után megálltunk tankolni, ahol találkoztunk 3 magyar csapattal ráadásul szervezőkkel. Sikongatva berohantunk elhadartuk nekik mi történt velünk mire megnézték a GPS-t átállították és láss csodát elindult az Európai térkép. Nagyon gáz volt. Úgyhogy elindultunk a szálloda felé. Közbe folyamatosan cserélgettünk ki vezessen. Már nagyon untuk az egészet álmosak voltunk, mikor a CV-ben megszólalt egy hang: „hello szépségkirálynők” egyből kaptunk a rádióhoz és ujjongva visszaszóltunk, hogy végre valaki beszél velünk.

Az utolsó 4-500 km szinte elrepült végig visítottunk a röhögéstől elmondták, hogy veszprémi tűzoltók aztán mindenkinek álnevet adtunk néha-néha megálltunk egy kúton. Nagyon hosszú volt az út a derekam ebben az ülésben szinte kettétörött… Megérkeztünk a szállodába olyan 12 fele, felmentünk a szobába, és mint akit lelőttek aludtunk mind a ketten.

• 
• 

Vissza a bejegyzésekhez